My Son volt az egyik olyan helyszin, amire nagyon kivancsiak voltunk.
A csutortoki napot szantunk arra, hogy az 1500 eves tempolmegyuttest megnezzuk. Ugy voltunk vele, hogy semmikeppen sem akaruk koran indulni, mivel az elozo napi Hue-s program elegge kimeritett mindkettonket. Reggeli utan szepen komotosan osszekeszulodunk, google terkepen kineztuk a helyes iranyt, felirjuk a fobb varosokat, ami My Son iranyaba esik es utnak indulunk a kis mocinkkal.
Az utikonyvunk az alabbit irja jellemzesnek:
"A kambodzsai Angkor Vathoz es a thaifoldi Ayuttahajahoz hasonloan My Son Vietnam opusza az okori delkelet-azsiai orszagok kanonjaban." Igazan fennkolt megfogalmazas.
Ayutthajat mar lattuk, valoba gyonyoru az is. Ez volt az egykori Sziam fovarosa, mely Bangkoktol eszakra talalhato. A XIV. szazad kozepetol 400 evig a thaiok kozpontja volt. Eleg sok epulet, koztuk a kozponti is meg a mai napig all, de a sok haboru nem tett jot a varosnak, mert pl. a burmai hadsereg modszeresen pusztitotta el ezeket.
My Sont a burmaiak nem, ellenben az amerikaiak igencsak tamadtak, emiatt sok epuletet megsemmisitettek. Azert bombaztak ezt a regi csam romvarost, mert a vietkongok eloszeretettel bujkaltak itt es hasznaltak bazisukkent.
Bhadravarman kiraly alapitotta az elso templomot itt a 4. szazad vegen, es ez volt egy 200 eves hezag kivetelevel a csamok vilaganak kozpontja. Gyakorlatilag minden csam kiraly epitett itt valamit, egeszen addig, mig az egyikuk egy vietnami hercegnot vett felesegul a 14. szazadban es ezert a lehetosegert cserebe egy nagy darabot atengedett a kiralysagabol. Ennek kovetkezteben My Son lassan a homalyba veszett, benotte a dzsungel es romvarossa valt.
Francia regeszek fedeztek fel ujra. 71 osi ereklye 14 csoportjat azonositottak 1945-ben. 20 evre ra jottek az amerikaik es azt, hogy mi tortent pontosan akkor, mar irtam. A 71 csam emlek kozul ma mar csak 20 ep.
A kis kitekinto utan kanyarodjunk vissza az utunk kezdetere. Szoval. Felpattanva a mocira beerunk Hoi Anba, ahol egy keresztezodesnel veletlenul a rossz iranyt valasztjuk, es elfordulunk jobbra az egyenesen tovabbmeno ut helyett. Ennek kovetkezteben nem My Son fele, deli iranyba indulunk el, hanem eszaknak, Da Nang fele. Megyunk, megyunk, ut kozben integetnek nekunk a gyerekek, nem minden nap latnak feher embert motorozni, emiatt eleg sok helyen megneznek minket. Be is erunk Da Nangba, keressuk az 1-es orszagutat, de sehol egy tabla, sehol egy jelzes. Amugy ez tokre jellemzo rajuk. Az ut mellett alig vannak tablak, hogy epp melyik varos jon vagy hogy hany meter mulva tudsz lekanyarodni mindjuk Hue fele. Az ut menten, nem is a jobb oldalon hanem a bal oldalon vannak kis kilometerkovecskek, na azokra ad hoc jelleggel neha fel van vesve, hogy ez a varos hany km meg, de egyeb nincs. Nagyon oda kell figyelni, mert kulonben kavaroghatunk egy oran at, megtalalva a helyes iranyt. Da Nangban tanakodunk, merre is az arra, Zs erzi a helyes utiranyt, el is indulunk vegul tovabb, majd egyszer csak jon az egi segitseg is egy sarga tavolsagi busz kepeben, melynek hatuljara hatalmas betukkel ra van vesve: Da Nang - My Son. Csapatunk a busz utan, majd egyszer csak szem elol tevesztjuk, de akkor mar meglatjuk az A1-es utat jelzo tablat. Kanyarodva ra a busz is elokerul, szerencsenk van, vegre a jo iranyba megyunk. Ut kozben mar rutinosan elozgetjuk a faszallito teherautokat, a hatalmas kamionokat es a buszokat is, autok ismet nem nagyon vannak. Az utviszony kisertetiesen hasonlit a Hueba vezetohoz, koszosak is leszunk ismet, jo szolgalatot tesz megint a Tempo nedves torlokendo. Hogy ugy mondjam, siman odatalalunk, a buszt is figyeljuk egy ideig, majd mikor mar egyertelmu kiirasokat talalunk az ut mellett, hogy My Son fele tartunk, mar nem aggodunk, robogunk kenyelmesen.
Kerulo nelkul az ut kb 3/4 ora lett volna, mi azzal egyutt 2,5 ora alatt ertunk oda. Megvesszuk a belepot, majd Zs iszik egy sort, en meg egy kolit (cola). Trecselunk egy kicsit egy dan fiucskaval, aki epp a felsofoku tanulmanyai befejezese utan eljott kicsit utazgatni Delkelet-Azsiaba. Hat tolunk nyugatabbra jobban megy a palyakezdo fiataloknak, na. Volt Magyarorszagon is, sot, emleget valami tavat, aminek feher homokos a partja. Osszenezuk, hogy ez vajon hol lehet, kerdjuk tole, hogy Balaton vagy Velencei-to? Nem, nem, razza a fejet. Majd kimondjuk a buvos szot, hogy Siofok. Na ez mar remlik neki, nevet is, hogy a varos neve finoman szolva a szeretkezessel (fok=fuck :-)) van kapcsolatban, igen az az. A strand pedig gondolom a Beach House volt, az van feltoltve homokkal. Hogy feherrel-e, azt nem tudom. :-)
Elkoszonunk tole, majd elindulunk a bejarat fele. Ott a jegykezelo or bacsi baratsagosan kozli, hogy ha motorral vagyunk, jojjunk csak be azzal, mert akkor le tudunk menni teljesen az also reszig, megkimelve amugy magunkat eleg sok setatol. Megkoszonjuk a tippet, Zs visszamegy a mociert, majd felvesz engem es elindulunk lefele. Amugy a jegy araban benne foglaltatik egy kis minibusz hasznalata is, mely leviszi a latogatokat a romvaros kezdeteig.
Most pedig a bejegyzes irasat megszakitom, mert strandolunk, kicsekkolunk es aztan este f7 fele irany a repter. Ha valahol lesz free wifi, akkor befejezem az iromanyt. :-)
Utolsó kommentek